Porszemenként, akár a hegy,
levelenként, akár a fák,
vesztegetni, vagy veszni hagyva
koronás, fölszentelt magát.

Utolérni felhőkbe botló
képzeletet, kinek a jussa?
Az Ember Fia álomra hajtott
fejét csillagrend koszorúzza.

Az Ember Fia mindegyre vár;
próféta-szívek árva, szép
jelenésére, s mind elébe
hozza gyötrelmes életét.

Tömjént, aranyat. Szent olajjal
tele az áldozó edény.
S nem változik a dolgok rendje.
Éjre nap nyit; nappalra éj -
majd újra éj.